A szentmise elején Schönberger Jenő püspök a szeretet és áldozat kapcsolatáról beszélt, kérve híveit, hogy válaszoljanak Isten szeretetére: „Úrnapján hálát adunk a Jóistennek, azért, mert egyszülött fiát értünk adta, és a szeretetért, amellyel Jézus mindig is közöttünk maradt a kenyér és a bor színe alatt. Minden szeretet áldozattal jár, ha pedig nem áldozat, akkor nem is igazi szeretet. Minden szentmisében Jézus erről a szeretetről tesz tanúságot, ma is értünk adja önmagát, életét. De mi a mi válaszunk erre? Testvéreim, ha eddig nem a megfelelő választ adtuk, akkor most kérjünk bocsánatot az Istentől, és kérjük, hogy tisztítsa meg a mi szeretetünket is, hogy egyre hasonlóbbá váljék Jézus szeretetéhez."
A szentmise végén kivitték az Oltáriszentséget a Székesegyház falain kívülre, hogy áldja, és őrizze meg Isten az egész várost.
Az indulás előtt a püspök kérte híveit, ne csak testben, hanem lélekben is legyenek jelen, kapcsolódjanak be a körmenetbe, mert így lesz ez igazi tanúságtétel. És valóban, Szatmárnémeti városközpontja átalakult arra a fél órára, amíg a körmenet tartott. A hívek énekkel töltötték meg a levegőt, sokan kiálltak erkélyeikre, vagy az ablakból üdvözölték az elhaladó Oltáriszentséget, és voltak, akik véletlenül jártak arra, de csatlakoztak a hívekhez.
A szentségi Krisztus, az elhangzó evangéliumi részletek, imák és énekek mély nyugalmat hoztak a térre és a jelenlevő emberek szívébe.